Közeledik az új iPodokat igérő szeptember és a megszokott MacBook-frissítés hónapja, a november. Hangosodnak a pletykák, készülnek az amatőr látványtervek arról, milyen is lesz az Apple következő generációs hordozható számítógépe. Egyesek új gépcsaládra számítanak. Egy Mac-es ügyekben rendkívül tájékozott barátom egyesen azt mondja (természetesen nem hivatalos információk alapján, hanem a saját megérzéseire hagyatkozva), hogy öregedő iBookját a következő MacBook-frissítés után cseréli le, méghozzá a teljesen megújult, érintőképernyős modellre.
Kétségtelen tény, hogy az iPhone első hivatalos említése körüli időszak óta minden az érintőképernyőkről és gesztusvezérlésről szól. A Microsoft, a Google és sok más fejlesztő is igyekszik megtaláni a saját megoldásait.
Az elmúlt év másik hozadéka a kis energiafogyasztású, minilaptopokba és nettopokba (vajon van erre jobb szó?) szánt processzorok megjelenése. Az Intel Atom, a VIA Nano és az AMD Geode meglódította a geekek fantáziáját. Ráadásul az Apple felvásárolta a PA Semi processzortervező céget, akik a PPC alapú PWR processzoraikkal kerültek be a hírekbe.
A spekuláicók tehát elkezdődtek – tablet, érintőképernyős óriási-iPhone, MacBook érintőképernyős trackpaddel…
Mégis úgy érzem, hogy sokan csalódni fognak. Kétségtelen, hogy az új harvderekelemekből szinte bármit össze lehet már rakni. Apró méretben is majdhogynem teljes laptop-teljesítményt kapunk.
De felmerül két kérdés: praktikus-e maga a forma, és milyen szoftver fut a gépen?
A jelenlegi laptopok alakja kiforrottnak mondható: állítható szögű kijelző, teljes méretű billentyűzet. Összecsukva jól szállítható, kinyitva pedig asztalon, ágyon, ölben is használható.
Ott van persze az iPhone, de az a készülék a zsebre vágható mérete miatt könnyen szállítható és egy kézzel is kezelhető.
Vegyünk egy 9″ érintőképernyővel felszerelt táblagépet. Táskában szállítom, mert a zsebemben nem fér el. Állva nem tudom használni, mert két kézzel kell tartani. Asztalra téve nem kényelmes, mert sík felületet kapok. Szükség lesz egy speciális Mac OS X verzióra is, hiszen az iPhone egyablakos, widget és task manager nélküli operációs rendszere alkalmatlan erre. A “nagy” Leopard viszont túlságosan erőforrás-igényes, és nem alkalmas az ujjal történő multi-touch vezérlésre.
Mire jó egy ilyen gép? iPodot és telefont nem pótol, hiszen túl nagy. Videókat, képeket nézegetni, netezni, emailezni, chatelni talán alkalmas, bár itt már felmerül, hogy a huzamosabb használathoz szükség van egy fizikai billentyűzetre. Komolyabb programok futtatására viszont már nem alkalmas, hiszen a vezérlés nem megoldott és a képernyő nem elég nagy.
Egy MacBook méretű gépbe a trackpad helyére képernyőt építeni merész ötletnek tűnik. A trackpad és az egér lényege, hogy vakon, csak a képernyőt nézve használhatom őket. A képernyőn látható objektumokat manipulálhatom vele. A rendszer meglepően hatékony, mert pontos és relatíve hosszú távon sem fárasztó.
Az érintőképernyő előnye pedig az, hogy direkt módon dolgozhatok a képernyőn lévő anyagokkal. Rárajzolhatok, matematikai képleteket írhatok fel, már-már fizikai kontaktussal húzhatom arréb az objektumokat. A hátránya, hogy több fizikai mozgással jár, ezért fárasztó, illetve különféle feladatokra más-más megoldás kell: rajzolni stylusszal lehet, manipulálni jobb ujjal. Gépelésre egyik megoldás sem ideális, mert nincs taktilis visszacsatolás.
E két megoldás hibridjét alkotó érintőképernyő-trackpadnek több a rossz tulajdonsága, mint a jó: nem látom jól a teljes képernyőfelületet rajta, nem direkt módon használom, ám mégis rá kell néznem, tehát a figyelmemet leköti.
Őszintén szólva szkeptikus vagyok az új form factorokkal kapcsolatban. Az az érzésem, hogy amíg TFT képernyőket használunk a megjelenítésre, és billentyűzettel gépelünk be szöveget, addig nem lehet nagyon messzire evezni a hagyománys laptoptól, feltéve, ha univerzális gépről beszélünk. Olyan céleszközöknél, mint az iPod, ahol csak egy bizonyos használat jellemző, vagy olyan hordozható eszközöknél, mint az iPhone, ahol a zsebrevághatóságnak minden alá kell rendelni, helyes az érintőképernyő vagy clickwheel használata.
Egy laptopon azonban számos olyan kérdést vet fel, amire még talán az Apple-nek sincsenek kész válaszai.